Van valami különleges abban, amikor az ember egy poros úton halad előre, miközben azon gondolkodik, hogyan jutott el a világ az atombombától a gemkapocsig. A Feltalálók Futam pontosan ezt az élményt adja – immár harmadik alkalommal, a Tápióság változatos terepén, minden alkalommal teltházzal és lelkes mezőnnyel.
Ez a futam azoknak szól, akik szeretnek elmélyedni a történelemben, de közben nem bánják, ha sár fröccsen az oldalablakra.
Amikor a történelem nem vitrinen keresztül mesél
A tematika már az első kérdésnél beszippantja az embert. Nem a száraz „ki–mikor–mit talált fel” vonalon halad, hanem olyan gondolatmenetek mentén, amelyeknél óhatatlanul megállsz egy pillanatra. Hogyan lesz egy világmegváltó technológiai újításból hétköznapi használati tárgy? Mi az, amit nap mint nap használunk, miközben fogalmunk sincs róla, honnan ered?
A futam egyik legerősebb tematikus szála a magyar feltalálók munkássága volt. Az idei útvonal és kérdésrendszer nagy része hazai vonatkozású találmányokra és alkotókra épült – nemcsak a nagy, nemzetközileg is ismert nevek kerültek elő, hanem azok az ötletek is, amelyek csendben, mégis tartósan épültek be a kultúránkba.
Külön szekció foglalkozott a magyar zenei találmányokkal: olyan technikai újításokkal, amelyek nélkül egészen máshogy szólna a modern zene, a hangrögzítés vagy a hangosítás. Itt nem az volt a kérdés, hogy „ismered-e a nevet”, hanem hogy felismered-e, mennyire meghatározza a mindennapjainkat egy-egy látszólag technikai döntés.
Ugyanilyen meglepő volt a hazai étel- és italkülönlegességek tematikája. Olyan ikonikus magyar „alapdarabok” kerültek fókuszba, amelyekről ritkán gondolunk úgy, mint tudatosan megalkotott találmányokra – pedig pontos receptúrák, kísérletezés és nagyon is tudatos gondolkodás áll mögöttük. Ezek a kérdések rendszeresen mosolyt csaltak a csapatok arcára: „Ezt eszem, ezt iszom – de sosem gondoltam bele, hogyan született meg.”
A tematika egyik legerősebb vonulata az űrkutatásból a hétköznapokba vezetett. Azok a találmányok kerültek elő, amelyek eredetileg extrém körülményekre készültek, ma pedig teljesen természetes módon vesznek körül minket. Ezeknél a feladatoknál nem egyszer hangzott el a felismerés: „Ez is onnan jön? Komolyan?”
Ez a sokszínű tematikai felépítés tette igazán különlegessé a Feltalálók Futamot. A sár, a buckák és az offroad élmény közepén olyan kérdésekbe futott bele a mezőny, amelyek egyszerre voltak játékosak, gondolkodtatók és meglepően emberiek.
Offroad, ahol tényleg dolgozik az autó
A klasszikus kérdés- és fotópontok mellett idén komoly terepmunka várta a mezőnyt. A Tete-katlanban kialakított két offroad pálya már önmagában is különleges helyszín, de az idei futam előtt bőven volt bennünk kérdés, milyen arcát mutatja majd a terep élesben.
A versenyt megelőző hetekben – sőt, még napokkal a rajt előtt is – rengeteg eső, fagy és hó zúdult a környékre. Amikor az offroad katlan pályáját bejártuk, szó szerint járni sem lehetett rajta: az ember egy lépés után már csúszott is, a talaj annyira felázott és síkossá vált. Akkor még senki nem tudta biztosan megmondani, milyen állapotban fogadja majd a mezőnyt a terep a futam napján.
Végül a természet – és egy kis szerencse – mellénk állt. A pálya pont olyan lett, amilyennek egy jó offroad szakasznak lennie kell: sáros, csúszós, technikás, de nem veszélyes. Siratófalra fel és le, komoly buckák, mélyebb gödrök, keresztbordák váltották egymást – minden adott volt ahhoz, hogy az autók és a sofőrök is dolgozzanak, de közben végig megmaradjon az élvezhetőség.
A sár megvolt bőven, az ívek csúsztak, az autók mozogtak, de a talaj tartotta magát annyira, hogy mindenki magabiztosan, biztonságosan tudjon haladni. Ez az a terep volt, ahol nem a félelem, hanem a koncentráció és a jó döntések számítottak – és ahol a szakasz végén szinte kivétel nélkül mosolyogva szálltak ki a csapatok az autóból.
Gyerekkori álmok, felnőtt pontokért
A Team Spirit ponton sokaknál előkerült a belső gyerek: homlokrakodóval földet pakolni nem mindennapi feladat egy rally során – itt azonban stratégia, ügyesség és valódi csapatmunka döntött. A feladat egyszerre volt játékos és meglepően koncentrációigényes, így minden csapattagnak megvolt a maga szerepe.
A gyerekek lelkesedése mellett külön öröm volt látni, hogy a hölgyek is előszeretettel pattantak fel a munkagépre, és ugyanolyan magabiztosan, mosolyogva vették az akadályt. Ez a pont igazi közösségi élménnyé vált, ahol a nevetés legalább annyit számított, mint a megszerzett pontok.
A Team Spirit ponton sokaknál előkerült a belső gyerek: homlokrakodóval földet pakolni nem mindennapi feladat egy rally során – itt azonban stratégia, ügyesség és csapatmunka döntött.
A nap során ellátogattunk a Kincsem Lovasparkba, ahol a múzeum adott otthont a kérdéseknek, majd az Ilzer Rendezvényházban a bowling pályán kellett ledönteni néhány bábut az értékes pontokért.
Tempó, időjárás, hangulat – minden a helyén volt
A mezőny meglepően gyorsan és rutinosan vette az akadályokat, az időjárás pedig kegyes volt: napsütés, sár, de nulla stressz. Külön öröm volt látni, hogy sok új arc csatlakozott, miközben a visszatérő Legend Rally-tagok is újra otthon érezték magukat.
Ez a futam újra bebizonyította, hogy nem kell messzire menni Budapesttől, ha valódi offroad élményre, gondolkodtató feladatokra és jó társaságra vágysz.
A Legend Rally offroad kalandjai pedig nem állnak meg: a következő állomás április 25–26-án a Kiskunsági Kaland, ahol új útvonalak, új kihívások és ugyanaz a közös nevező vár: kíváncsiság, kalandvágy és egy jó adag sár.
